Járjunk busót!

Busójárás, avagy ahogy a farsang zajlik Mohácson, ahol az ország legnagyobb - és túlzás nélkül világraszóló - télűző mulatozása kerekedik, ahol évről-évre ünneplő tízezrek tanítják móresre a cidrit és a havat.

A helyszín már önmagában is az élő történelem, hiszen a 900 éves Mohács aligha cseng ismeretlenül bárkinek, aki valaha is koptatott már iskolapadot és pláne látott már történelemkönyvet. Egy ilyen kultúrában – és persze látnivalóban is – gazdag településnek pedig nem akármilyen hagyomány dukál.

Nos akkor mi is a busójárás? Az biztos, hogy a település eredeti lakóinak, a sokacoknak a népszokása, eredetére pedig kapásból két magyarázat is akad: Az egyik a tél kiadós berezeltetése és elűzése - ezért az ijesztő maskarák - a másik pedig szintén nem mai, hiszen a török időkre emlékezik.

Akkoriban a mohácsiak csak a megszállók által igen félt mocsárban tudtak menedéket lelni, ahonnét a hagyomány szerint egy idős sokac parancsára ijesztő maszkokban, fa fegyverekkel törtek elő éjjel, igen gyorsan vért fagyasztva a felriadó törökökben, akik ezek után fejvesztve menekültek Mohácsról.

Akárhogyan is, az eredmény mára az ország legnagyobb farsangi mulatsága, az egyik legnépszerűbb turisztikai eseménye és egyben folklór fesztiválja. Aligha véletlen, hogy a napjainkra igen kiadós programsorral körített hagyományt az UNESCO a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felvette.

Tehát ha elegünk van már a télből, egy fesztivál is igen jól esne a lelkünknek és nem mellékesen nem félünk fejest ugrani a pezsgő hazai folklór legjavába, akkor irány a mohácsi téltemetés, irány a mohácsi busójárás!


A Busójárás eredete

Farsang idején a mohácsi busók fűzfából faragott, rikító színűre festett, félelmetes álarcaikban, kereplőket forgatva, kolompokat rázva hagyományosan vidám forgataggá varázsolják a várost. A téltemető, tavaszköszöntő nagy ünnep húshagyó kedden látványos, jókedvű farsangtemetéssel ér véget. Ám ekkor is örök kérdés marad, hogy valóban elűzték-e a hideget?

Honnan ered ez a népszokás? Többféle lehetséges eredete közül ismerkedjünk meg kettővel. Az első és legelterjedtebb magyarázat szerint a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezen- kívül “bao-bao” kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.


A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A “műsor” fő elemei: a partraszállás, melynek során a túlparti “Szigetből” – ahogyan a helybeliek mondják (s nem helytelenül elterjedt információ szerint Kismohácsról, mely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Jelmezes busófelvonulás a Kóló térről a főtérre. Ezután következik a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása. Sötétedéskor az egybegyűltek elégetik a telet máglyagyújtással és a főtéren körtáncokat járnak.

A második történet szerint a busójárás kialakulásának oka a törökök folytonos támadása volt. Ugyanis a XVI-XVII. században Magyarország török hódoltság alatt állt. Az országnak azonban volt egy olyan része, melyet a monda szerint a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt a Mohács-sziget, melynek környéke mocsaras terület volt. Ide húzódtak vissza támadáskor a környékbeli lakosok az általuk jól ismert rejtekutakon. A törökök azonban megtalálták ezt az utat, és a sziget ellen indultak. Ekkor a mohácsiak vezetője, mivel nem volt fegyverük, kitalálta, hogy öltözzenek ijesztő ruhákba, rakjanak magukra kecskeszarvakat, és kereplőkkel, kürtökkel csapjanak minél nagyobb zajt, hogy elijesszék a babonás törököket. A terv sikerült, és az ellenség fegyverét hátrahagyva menekült el.


A busó öltözet

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykösharisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.  A fából faragott álarc mögött vidám mohácsi férfiak bújnak meg. A néphagyományból mára idegenforgalmi látványosság lett. Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy soktollú, fából össze-állított buzogány volt. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.


A Busójárási menet

Egy menet három csoportból áll, tagjait “alakoskodóknak” nevezzük. Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás. Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2-4 méteres.

A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik. A harmadik csoport a bekormozott arcú “jankeléké”, ők viszik az oly fontos hamuszsákot. A csoportok körül pedig hatalmas nézősereg áll, mivel a Mohácson minden télutón (február végén) megrendezett ünnepség rengeteg embert vonz.

Mohácson számos más jelmezes csapat is részt vesz a mulatságban, így pl. Szerbiából vagy Lengyelországból.
Az UNESCO 2009 szeptemberében, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezett kormányközi bizottsági ülésén felvették a szellemi örökség reprezentatív listájára a Mohácsi busójárás jelölést.

Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A mai busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal.

A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét. 


Mohácson kívül

Mohácson számos más jelmezescsapat vesz részt a mulatságban, Szerbiából és Lengyelországból. Bulgáriában évszázados hagyományai vannak a busójárásnak. Kárlovóban található a világon az egyetlen busójárási hagyományokat bemutató múzeum. Hasonló karneváli maszkok léteznek még Svájcban a wallisi Lötschentalban Tschäggättéknek hívják őket. Olaszországban és Szardínián. Az olasz mamutones-nek hívják, fekete fából készült maszkokat viselnek és bundát. Hasonló rituálé létezik még Spanyolországban is az úgynevezett la Vijanera. A spanyol busókat zarramacosnak hívják.