A medúza infrahallása.
A bionikusok az ismeretlen időjáráselőrejelző mechanizmusokkal rendelkező számtalan faj közül talán a medúzákat vizsgálták a leginkább.
Azonban a közönséges tengeri barométer alig két órával képes előre jelezni a vihart. Előnyösebb helyzetben van számos tengeri állat.Ezek- mint ezt a halászok és a tengerpartok lakói régen észrevették - jó előre megérzik a vihar közeledtét.De különösen megbízhatóan jelzik a viharos időt bolygónk ősi ,soksejtű élőlényei ,a medúzák.
Ragyogóan süt a nap, a kék égen sehol egy felhő ,a tenger szelíden fodrozódik az enyhe szellőtől.De furcsa módon sehol sem látni medúzákat,amelyeknek félig áttetsző harangjai néhány órával ezelőtt még ott ringatództak a hullámokon,közvetlenül a part mellett.
"Vihar lesz" - mondják a helybeliek, és nem tévednek. Nem telik bele egy nap és megjött a vihar. V.V. Suljekin jó néhány kísérletett végzett ,és megállapította ,hogy a felfedezett rezgések infrahangok. Infrahangoknak az olyan alacsony 20 hertznél kisebb rezgésszámú hangokat nevezzük,amelyek már hallhatatlanok számunkra. Az infrahanghullámok megjelenését Suljekin a levegönek a tenger hullámhegyei és hullámvölgyei felett végzett mozgásával magyarázta,ennek következtében ugyanis a hullámtarajok mögött örvénylések támadnak,melyek infrahangot gerjesztenek.Az infrahangok eljutnak a megfigyelőhöz, és beleütköznek a hidrogénnel töltött gömbbe,és rezgésbe hozzák burkolatát. A levegővel töltött gömb esetében alog jelentkezik ez a hatás.
Mivel a felfedezett jelenség csakis a tengerre jellemző,Sulejkin a "tenger hangjának"nevezte el.
Sulejkin különleges műszert szerkesztett az infrahangrezgések hullámhosszának mérésére.Ennek segítségével megállapította ,hogy a "tenger hangja " a 8-13 Hz frekvenciatartományba sorolható hullámokból áll.
A szélsebesség és a hullámmagasság növekedésével a "tenger hangjának" intenzitása erőteljesen növekszik.Az 1200 km/óra sebességgel terjedő infrahanghullámok jóval megelőzik a forrásukat képező vihar mozgását,jóval előbb érnek a partra.
A.N.Krilov akadémikus szerint ezek a levegőben és vízben egyaránt terjedő infrahullámok szolgáltatják a vihar jelét a tengeri madarak,halak,tengeri emlősök ,medúzák és a tenger,valamint a tengerpart menti sáv számos más lakója számára.Innen merítettek ötletet a bionikusok is, hogy a tengerészek számára a pontosan és tévedhetetlenül működő automatikus viharjelző berendezés élő modelljét a világóceánban keressék.
A választás a medúzára esett,ezen az állaton ugyanis egy különleges szervet- infrahangfület - fedeztek fel ,mely lehetővé teszi, hogy felfogja az ember számára érzékelhetetlen 8- 13 Hz közötti infrahangrezgéseket, vagyis éppen azt a " viharjelző" hanghullámot, amelyet V.V. Sulejkin a "tenger hangjának " nevezett. A medúza hallószervét imitáló berendezés egy, a 10 Hz körüli levegőrezgések vételére alkalmas tölcsérből,az ilyen hullámhosszú rezgéseket átbocsátó,más rezgést kiszűrő rezonátorból, ,a jeleket elektromos impoulzussá átalakító piezoelektromos adóból,erősítőből és mérőszerkezetből áll. A berendezést felszerelik a hajó fedélzetére. Bekapcsolt állapotban a tölcsér lassan forogva keresi az esetleges viharból eredő infrahangokat. Mihelyt ilyet talál,egy szerkezet azonnal megállítja a tölcsért,így jelezve,hogy merről közeledik a vihar. A parancsnoki hídon található mérőműszer és jelzőberendezés fény-vagy hangjelekkel adja hírül ,hogy vihar
közeledik.