JÓL JÖVEDELMEZŐ INTERNETES TÁVMUNKÁK ÉS SZTÁROK,HÍREK!!

JÓL JÖVEDELMEZŐ INTERNETES TÁVMUNKÁK,SZTÁROK,HÍREK

 

Előbbre hozza a kormány a nyugdíjkorhatár emelést?

 

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivőjének tájékoztatóján nem esett szó arról, hogy a korhatár alattiakat és a rokkantnyugdíjasokat kitaszítják a rendszerből, a nyugdíjak reálértékének megőrzése valójában befagyasztást jelent, és jóval előbbre hozzák a korhatáremelést is. Eszerint, 2014-től 65 év lesz a nyugdíjkorhatár - írja a Népszava, amely arra emlékeztet, hogy a szocialista kormányok idején az volt a terv, hogy a korhatár csak 2027-re éri el a 65 évet.

A szóvivő - a miniszterelnök és Iván László szakpolitikus tárgyalásáról - azt mondta: a nyugdíjasok és a nyugdíjak biztonságban vannak, az ellátások idén és jövőre is megőrzik reálértéküket, a rezsiköltség pedig nem nő nagyobb mértékben, mint a nyugdíj. A lap szerint Szijjártó arra nem tért ki, hogy megváltoztatják a nyugdíjemelés módját, eltörlik azt a Bajnai-kormány által hozott szabályt, hogy a 3 százalékot meghaladó gazdasági növekedés felett lehetőség van a nyugdíjak reálértékének emelésére. A jövőben így csak a várható inflációval emelnék az ellátásokat. 

Ez pedig azt jelenti, hogy befagyasztják a nyugdíjak reálértékét. A kormány a jelek szerint eltörli a nyugdíjas fogyasztói árindex fogalmát is, márpedig ez volt az alapja az őszi emelésnek. Azt sem beszélték át, hogy Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője 2007-ben azt nyilatkozta, nem lehet hozzányúlni a fegyveres rendvédelmisek szolgálati törvényben biztosított jogaihoz - olvaható a Népszavában.

 

 

Bőr alá ültetett mikrochip adagolhatja a gyógyszereket

Sikerrel fejeződtek be a bőr alá ültetett mikrochip első próbái, amelyekben nők kisebb csoportjánál csontvesztés elleni gyógyszert adagoltak egy éven át az új eszközzel.

Az amerikai kutatók által Dániában lefolytatott tanulmányt a Science Translational Medicine című folyóiratban ismertették. "Azt reméljük, hogy ez valóban a gyógyszerezésre vonatkozó, teljesen új típusú gondolkodásunk hajnala" - hangsúlyozta Robert Langer, a tanulmány társszerzője, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) professzora.

A nagyjából pacemakerrel megegyező méretű, bőr alá ültetett eszköz aprócska üregekben tartalmazza a gyógyszer egy napi adagját, amelyet vezeték nélküli távirányítással lehet bejuttatni a szervezetbe, de előre programozása is lehetséges. Az üregeket igen vékony aranyfilmmel fedték be, ez akadályozza meg, hogy idő előtt bocsássa ki a szert az eszköz. Amikor a vezeték nélküli jel megérkezik, akkor tulajdonképpen ez az aranyfilm oldódik fel, és a gyógyszer a véráramba kerül.

labor

A módszert hét 65-70 év közötti nővel tesztelték Dániában, akiknek korábban oszteoporózis ellen kellett gyógyszert szedniük. A mikrochipet az önkéntesek derekánál ültették be bőrük alá.

Tizenkét hónapig tartó követés után a kutatók úgy találták, hogy a kezelés elősegítette a csontképződést, csökkentette a csonttörések kockázatát és ugyanolyan hatékonyan juttatta be a szervezetbe a gyógyszert, mint a naponta adott injekciók. Egy jelentősebb mellékhatást figyeltek meg: a beültetés helyénél, a mikrochip környékén rostszerű, kollagén alapú szövet képződött.

A kutatók reményei szerint a későbbiekben más gyógyszerekkel is kipróbálhatják az új eszközt. Langer és munkatársai eredményükről az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság, az AAAS éves találkozóján is beszámoltak a kanadai Vancouverben

 

 

Pénz nélkül él 15 éve, és tanítja + videó

Általában boldogtalan a kapcsolatunk a pénzzel, például azért, mert soha sincs belőle elég. Pár józan őrült azonban azt hirdeti az életmódjával: az örökös rohanás, az elidegenedés, a pazarló életmód, a civilizációs betegségek, és a környezetszennyezés mind mind a pénzre vezethető vissza. Nyílvánvaló, mit kell tennünk: lemondani az absztrakt fizetőeszköz használatáról.

Heidemarie Schwermer nem egy tipikus antikapitalista forradalmár, a 69 éves német hölgy mégis forradalmi életformát folytat: boldog, kiegyensúlyozott életet él 15 éve, pénzhasználat nélkül.

Mark Boyle fiatalabb, de később is kezdte: a 29 éves brit férfi üzletembernek készült, de pár évnyi sikeres üzletelés után változtatni akart az életén.. 3 éve tette le a pénzt. Sorolhatnánk még a többé-kevésbé híres ingyenélőket az amerikai antropológusból avanzsált barlanglakótól a mezei zöld aktivistákon át, a gyakorló hippikig, de nem ez a lényeg. Mindannyian azt az üzenetet kívánják átadni, hogy nemcsak lehetséges hátat fordítani a piszkos anyagiaknak, de kifejezetten jó is.

Fontos vonás, hogy a fogyasztásra épülő nyugati életformával tudatosan szakító emberekről van szó, nem vadászó-gyűjtögető törzsek gyermekeiről, vagy nincstelenségbe kényszerült embertársainkról. Lássuk, hogyan csinálják!

Csere-berével segítenek egymásnak

Heidemarie hihetetlen története 22 évvel ezelőtt kezdődött, amikor középkorú felső tagozatos tanárként kilépett egy rossz házasságból és két gyermekével Dortmundba költözött, a Ruhr-vidékre (Németország). A legelső dolog, amivel szembesült, a hajléktalanok igen nagy száma volt. Ez annyira sokkolta őt, hogy elhatározta, tennie kell valamit a helyet javítása érdekében. Mindig abban a hitben élt, hogy a hajléktalan embereknek nincs szükségük pénzre, hogy kiemelkedjenek nehéz helyzetükből és a társadalom újra befogadja őket, csupán egy lehetőségre, mely által ismét hasznosnak érezhetik magukat. Heidemarie ezért nyitott egy Tauschring (csere-bere) boltot, melynek a “Gib und Nimm” (Adok-kapok) nevet adta.

Aprócska boltjában bárki „eladhatta” tárgyait vagy képességeit, készségeit, tudását és beválthatta bármire, amire szüksége volt, anélkül, hogy egyetlen fillér vagy bankó a kezébe került volna. A régi ruhaneműket konyhai felszerelésre, az autó szerelést vízvezeték szerelésre vagy bármi egyébre cserélhette bárki, a sort még folytathatnánk. Az ötlet sok helyi hajléktalannak nem tetszett igazán. Azt mondták neki, nem hisznek abban, hogy egy tanult, középosztálybeli nő valóban átérezheti az ő helyzetüket. Ehelyett a kis boltot megrohamozták a város munkanélküli és nyugdíjas lakók, akik rendkívül lelkesen bocsátották áruba szaktudásukat, képességeiket és régi holmijukat olyan árukért cserébe, amire éppen szükségük volt. Heidemarie Schwermer Tauschring üzlete afféle jelenséggé vált Dortmundban, és ez a tulajdonost magát is arra késztette, hogy a saját életével kapcsolatban is feltegyen önmagának néhány kérdést.

Észrevette, hogy számtalan olyan holmija van, amire semmi szüksége és először csak elhatározta, semmit nem vesz addig, míg helyette valamit oda nem ad másnak. Azután ráébredt, hogy a munkája miatt mennyire boldogtalan. Észrevette az összefüggést érzelmei és fizikai tünetei között is: hátfájás és állandó betegeskedés, ezért úgy döntött, feladja minden más állását a bolton kívül. Mosogatást vállalt óránként 10 Márkáért, és annak ellenére, hogy sokan megszólták ezért – „Egyetemet végeztél, azért csináltad, hogy most ilyen munkát végezz?” – jól érezte magát. Egyáltalán nem érezte azt, hogy többet érne bárkinél, aki egy konyhán dolgozik, csak mert ő tanultabb. 1995-től a Tauschring teljesen megváltoztatta az életét, mert szinte semmire sem kellett költenie, mert minden, amire szüksége volt, ilyen módon eljutott hozzá.

1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: pénz nélkül akar élni. A gyerekei már elköltöztek otthonról, ezért eladta dortmundi lakását és elhatározta, hogy nomád életet fog élni, tárgyakat és szolgáltatásokat ad el azoknak, akik kérik. Nagyjából egy évig tartott a kísérlete, de rájött, annyira élvezi ezt, hogy képtelen felhagyni vele. Most, 15 évvel később még mindig a Gib und Nimm (adok-kapok) elvek szerint él, takarítást és házimunkát végez szállásért a Tauschring tagok házában és minden percét élvezi ennek.

Schwermer két könyvet írt a pénz nélküli életről szerzett tapasztalatairól és megkérte a kiadót, hogy a neki szánt összeget adja oda jótékony célra, így sok embert tesz boldoggá, nem csak egyet. Ráadásul boldogabb és egészségesebb, mint valaha. Minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Van egy 200 Eurós vésztartaléka, de minden további pénzt, ami befolyik, továbbad. Nincs egészségbiztosítása, mert nem akarja, hogy azzal vádolják, hogy az állam nyakán élősködik. Bízik a saját öngyógyító képességében valahányszor kisebb rosszullétet érez.

Mielőtt kétségbe esnénk, hogy nincs birtokunkban más számára hasznos tudás, emlékezzünk Schwermerre: szállásért cserébe takarít, illetve, pszichoterápiás kezeléseket tart. Másfelől, ki ne tudna előrukkolni valami nélkülözhetetlen képességgel, ha éppen éhes?

Teljes önfenntartás

Pénz nélkül él önszántából immár lassan két éve egy férfi Nagy-Britanniában is, és önkéntes kirekesztését a gazdasági életből nagyon élvezi. A 31 éves Mark Boyle 2008 novemberében vált "gazdaságtalanná", teljesen önellátóvá, pénzt nem használóvá. Bár - mint a Daily Telegraph című brit lapnak mondta - minden tovább tart a pénz nélküli életben - a mosás például négyszer annyi ideig -, Boyle élvezi életvitelét. Eredetileg egy éven át akart "gazdasági életen" kívül életet élni, ám jócskán hosszabbított, és nem tervez változtatást. Szülei először csodálkoztak életmódján, de mára támogatják, sőt, fontolgatják, hogy maguk is kipróbálják a pénztelenség szabadságát.

Boyle egyébként a világ problémáin morfondírozva - a környezet pusztulásától a háborúkig - jutott arra, hogy mindegyik kapcsolódik a pénzhez, és ez indította el életvitele teljes megváltoztatásában. A fiatalember egyébként eredetileg közgazdásznak tanult. Jelenleg agglegénykedik, de reméli, hogy akad olyan nő, aki - mint mondja - hajlandó feladni a pénzt cserében az életért.

6480_mark-boyle.jpg
Persze sokakat irritál a napelemről blogoló ex-üzletember, Mark Boyle, aki ráadásul még el is indult pénz nélkül Indiába. - Miután nem beszél franciául, és odaát mindenki csövinek nézte, Calais-nél visszafordult. - Az említett kapcsolati tőke, egyáltalán az iskolázottság már eleve kivételezett hátteret feltételez (a szerkesztőségbe várjuk a javaslatokat az egyetemi diplomák alternatív felhasználására), de ne feledjük az ökonomádok által hozott áldozatokat sem. Nincs egészségügyi ellátás (Schwermer például hisz az öngyógyításban, Boyle vegán és jókedvű), a többség szemében: létbiztonság. Egy lábtörés vagy sajogó fog is bizony sokkal fajsúlyosabb,mint gondolnánk. Az idealista aszkéták szerint, életmódjukkal a probléma gyökerét kezelik: ha a mókuskerék nem tesz boldogtalanná és beteggé, nem is kell orvosra költeni. Ha szakítani akarunk a pénzzel, az jó adag elszántságot követel, már csak a társadalmi normák elutasítása terén is. Ki szabadulna meg a hiteltörlesztés terhétől, ha ezért cserébe minden ismerőse hülyének nézné?

Magának termeli az étkét

Mark Boyle azonban nem hajléktalan: Bristol közelében egy lakókocsiban él egy biogazdaság mellett. Hetente három napot dolgozik a farmon, megtermeli magának élelmét, hat éve vegetáriánus. Mobiltelefont használ ugyan, de csak fogad hívásokat, továbbá laptopja is van. Elektromos készülékeit napelem révén tölti fel. Kályhája fatüzelésű, fogkrémét ánizskapor magvaiból és halcsontőrleményből keveri össze. 

A kivonuláshoz nem kell olyan messzire menni, erdő szélén, város végén, még elérhető közelségben vannak a kukák. A többség pazarlása lehetővé teszi, hogy pár szakadár jóízűt lakomázzon, ahogy teszi is sok freegan a fejlett világban. Magyarországon egyelőre körülményesebb az effajta városi gyűjtögetés. Természetesen van más üdvözítő megoldás is: például egy önfenntartó biogazdaság. Ez esetben jó, ha közösségileg fogunk neki, hiszen a termesztéssel sok munka jár, illetve, ízlés szerint kombinálhatjuk a vidék és város előnyeit.

Dolgos szabadság

Schwermer és Boyle mindketten csak egy évig akarták nélkülözni a pénzt, de rákaptak. Visszatérő elem mások elbeszélésben is a pénz nélküli élet nyújtotta szabadság megfizethetetlen élménye. Ismerősöm elmondása szerint nem egy hajléktalan - nem a túlnyomó többség, de azért néhányuk - a mókuskerék helyett ment el direkt csövezni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a tudatos ingyenélők napjai tétlenül telnének: barterbe dolgoznak, bogyót gyűjtenek, viszik a fémet a MÉH-be, kapálnak, kukáznak. Aki már próbálta közvetlenül megkeresni a betevőt, annak nem magyarázom: mindez kimondottan felemelő lehet, ha nincs közbeiktatva egy hülye főnök, frusztráló falak, megvan viszont az idő beosztásának szabadsága.

Egy barátom például évente pár napot dolgozott csak, de azt nagyon intenzíven: egy európai fesztiválon napi 2 órában gyűjtötte a visszaváltható műanyagpoharakat. Viszont volt rá 360 napja, hogy kipihenje a fáradalmakat. A pénz nélküli önfenntartás harmonikusan idomul a Lassú Élet mozgalomhoz, és mint ilyen, kiutat kínál a civilizációs elmebajból.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 60
Heti: 177
Havi: 661
Össz.: 152 615

Látogatottság növelés
Oldal: Nyugdíj hírek.
JÓL JÖVEDELMEZŐ INTERNETES TÁVMUNKÁK ÉS SZTÁROK,HÍREK!! - © 2008 - 2024 - gyorgyik.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »